Bevezetés
“Nintsenek még nékünk, mint más könyvekkel el-tölt tudós Nemzeteknek, magunk nyelvén ollyas könyvünk, mellyekre való utasítás által munkánkat rövidíthetnök. Te, Érdemes Olvasó! nyerj idöt ezeknek meg-tekéntgetésére: magad úgy fogod találni, hogy se haszontalan dolgokkal, se szó-szaporitó beszédekkel leveleinket nem terheltük.”
(Mátyus István: Ó és Új Diaetetica, 1791)
2011-ben, könyvünk megjelenésekor, immár 220 esztendő múltán, kijelenthetjük: van már “magunk nyelvén” könyvünk a hypertoniás szívbetegségről, megelőzve ezzel “más könyvekkel el-tölt tudós nemzeteket”.
Monográfiánk keletkezésében a multikauzalitás éppúgy tetten érhető, amiként ez ez a hypertoniás szívbetegség esetében is: orvosszakmai- népegészségügyi és közgazdasági okok ezek elsősorban. A hypertoniás szívbetegség (HSzB) tünetmentes stádiumbeli felismerésének fontosságát nem kell hangúlyoznunk: alapvető egyéni és társadalmi érdekeket szolgál: szekunder prevencióval, a bizonyítottan hatásos cardioprotektiv gyógyszeres kezeléssel a jelentős cardiovascularis morbiditás és mortalitás csökkenthető, a progressio lassítható.
A hazai és külhoni orvosi gondolkodásban a HSzB klinikai képe nincs megfelelően definiálva, korszerű fogalma sem ismeretes. Hiányzik a betegség gyakoriságának, súlyának, népegészségügyi-, közgazdasági jelentőségének megfelelő reprezentációja az orvosi gyakorlatban. Nem állanak rendelkezésre a HSzB korszerű, széleskörű, multidisciplinaris diagnosztikai leírásai, amelyek révén a betegség felismerése után a prevenciós eljárások és kezelések alkalmazhatóak lennének. Ezek is a monográfia tárgyát képezik: elsősorban az általános orvosi gyakorlatban könnyen elérhető, költséghatékony noninvazív eljárásokat és ezek értékét ismertetik a téma legavatottabb, prominens ismerői, úgymint az EKG, az echokardiográfia, a radiológia és a nuclear-kardiológia legkorszerűbb módszereit, valamint a kezelési lehetőségeket különös tekintettel a coronaria betegségre és a szívelégtelenségre . Hiánypótló és a HSzB új szemléletét is sugallni kívánó, az újonnan kidolgozott, multifaktoriális echokardiográfiás súlyossági besorolás. Ezzel a módszerrel a HSzB új, költséghatékony, noninvazív megközelítése válik lehetővé, amely a diagnosztika komplexebbé tételén túlmenően a betegek követésekor a progressio-regressio felmérésére is alkalmas.
Multikauzális eredetét tekintve ugyanakkor, a HSzB is csak az esetek egy részében magyarázható a hypertoniával mint egyedüli oki tényezővel. Sok esetben egyéb okok is, társbetegségek, mint például a lipid anyagcsere eltérései, diabetes mellitus, endokrin és angiológiai kórképek, atherosclerosis, nephrológiai betegségek, valamint ezek kombinációi, állhatnak a háttérben, különös tekinttel a háziorvosi gyakorlatra, melyekről a téma legkiválóbb ismerői írnak a monográfiában. A gyógyszertani részben a HSzB és a hypertonia kezelését illetően egy, Magyarországon még új terápiás szemlélettel-lehetőséggel ismerkedhetünk meg: a kronofarmakológiai alapokon nyugvó kronoterápiával, mely jelentős előrelépést jelent a hatékonyság, eredményesség, individuális kezelés területén egyaránt. A gyógyszeres prevenció mellett a HSzB és a sport szerepét külön fejezet hangsúlyozza.
A HSzB kardiológiai alulreprezentáltsága abból, a betegség komplexitását fel nem ismerő, mondhatni leegyszerűsítő szemléletből fakad, mely miatt eddig a HSzB-t csupán a bal kamra hypertrophiára, a szívelégtelenségre és általánosságban az epicardialis coronariák betegségére korlátozottan tárgyalták. A hypertoniás szívbetegségben létrejött myocardialis ischaemiát, mai ismereteink szerint már nem egyedül a klasszikus értelemben vett epicardialis coronariák atheroscleroticus megbetegedése okozza, hanem jelentős részt képviselnek a coronarographiával nem látható microvascularis coronariák. Ezek betegségének jelentősége, előfordulási gyakorisága, prognózisa és kezelése a régebbi felfogással ellentétben-, gyakran súlyos szövődményei a hypertoniás (különösen a nőbeteg) populációban jelentősen alulreperezentáltak. Ismeretes, hogy a noninvazív módszerekkel igazolt hypertoniás ischaemiás szívbetegségek mintegy 25-30 százalékában negatív” coronarogramja (ép epicardialis coronariák) mögött microvascularis coronaria betegség áll. A HSzB legsúlyosabb szövődményét, a szívizom ischaemiát a hypertonián kívül az önmagukban is kiváltó, vagy a hypertoniához társuló egyéb okok lehetnek: az inzulinrezisztencia kedvezőtlen megváltozása, diabetes mellitus kialakulása, nőknél a postmenopauzális hormonális elváltozások, autoimmun, és gyulladásos betegségek, valamint haemorheológiai változást okozó betegségek, hyperlipidaemia, elhízás, vagy életmódbeli tényezők. Ezek mindegyike fontos részét képezi a hypertoniás ischaemiás szívbetegség diagnosztikai mozaikjának, melynek kirakásához az összes elem megismerésére szükség van, hiszen csak a pontos, a részletekre kiterjedő, minden rizikófaktort, társbetegséget feltáró diagnózis vezethet el a legeredményesebb prevenciós és terápiás stratégia megalkotásához. Ebben is kíván a gyakorló orvos segítségére lenni monográfiánk.
Szauder Ipoly
Főszerkesztő
(a monográfia ötletadója)