Sürgősségi ellátásban nem elegendő 12,5 mg Tensiomin, a hypertonia súlyosságától és a beteg testsúlyától függően 25 mg, de leggyakrabban 50 mg szükséges. és hatásos .Ez többször ismételhető, akár napi 200 mg-ig.

Minden esetben figyelembe kell venni a beteg testsúlyát és korát !

A béta-receptor-blokkoló-kezelés leggyakoribb hibái:

• Szövődménymentes hypertonia kezelése béta-receptor-blokkoló monoterápiával
• Magas pulzusszám kezelése béta-blokkoló monoterápiával, a pulzusszám emelkedésének oki tisztázása (és kezelése) helyett.
• Magas vérnyomás okozta szapora pulzus béta-receptor-blokkoló monoterápiával történő kezelése a megfelelő, kombinált antihipertenzív terápia helyett.
• Igen kicsi, antihipertenzív kezelésre hatástalan kezdőadagok (pl. metoprolol 5 mg vagy bisoprolol 1,25 mg,
• A beteg testsúlyát nem veszik figyelembe az adagolás során.
• Az evidencián alapuló célérték elérése nem történik meg.
• A beteg vagy a kezelőorvosa megijed a bradycardiától, mellékhatásnak véli, ezért leállítja a kezelést.
• Béta-blokkoló egyszerre történő elhagyása, a rebound-effektus révén vérnyomás-emelkedést, -kiugrást okozhat, ISZB-ben angina pectorist.
• Béta-blokkolóról másik béta-receptor-blokkolóra váltáskor az új szer dózisa vagy hatáserőssége kisebb a réginél, ezért emelkedhet a vérnyomás.
• Fiatal férfiaknál a monoterápiában adott metoprolol gyakran okoz ED-t és — mint a többi non-ISA béta-receptor-blokkoló — csökkenti a fizikai teljesítőképességet.
• Sportolónak adott non-ISA béta-receptor-blokkoló: csökken a sportteljesítmény a fizikai teljesítőképesség csökkenés arányában.
• Időseknek monoterápiában adott non-ISA béta-receptor- blokkoló.
• A béta-receptor-blokkoló előkezelés után adott ACE-gátlónak kisebb lehet az antihipertenzív hatása.
• Az originális szerről a kezelőorvos által még nem ismert hatású generikumra történő váltás után nem megfelelő antihipertenzív hatás lehetséges, mert bizonyos esetekben a generikum antihipertenzív hatása nem éri el az originálisét.

A kalcium-csatorna- blokkoló kezelés leggyakoribb hibái

• Ma még gyakran alkalmaznak az antihipertenzív terápiában 1. generációs nifedipinkészítményeket, melynek indoka már nincs (kivéve primer pulmonalis hypertonia) sem tartós kezelés, sem sürgősségi alkalmazásban.Utóbbiban azért nem mert tachycardizál, proischaemiás hatású lehet anginát válthat ki
• A leghatékonyabb antihipertenzív hatású az amlodipin, ma már főként ez javasolt, utána a felodipin és a lacidipin.
• Kevésbé hatásos a lercanidipin, az isradipin és a verapamil.
•  
• Gyakori a célértéken túli adag (pl. amlodipin 2×10 mg).mely a méllékhatás – lábdagadás – gyakori megjelenését okozza
• Kronofarmakoterápiás elvek alapján nincs haszna a kalciumantagonisták kétszeri (reggel és esti) adásának, 24 órás hatásúak).
• Hibás gyakorlat szerint verapamilt monoterápiában adnak komplikáció nélküli hypertoniában, a verapamil monoterápia kevéssé hatásos
•  vagy enyhe systolés szívelégtelenségben adják, melyet fokozni képes negatív inotróp hatás a miatt (diastolés szívelégtelenségben javasolható).
• Verapamil nagy dózisa (240-360 mg/die) a hatékonyabb antihipertenzív hatású, de a mellékhatások (székrekedés, szívelégtelenség, AV-vezetési zavar) gyakoribbak.
• A fix kombinációkat emelve gyakoribbá válnak a mellékhatások, különösen amlodipin esetében a lábdagadás.
• Lábdagadás esetén érdemes másik készítményre váltani, pl. amlodipinról felodipinre vagy lercanidipinre.
• Bizonyos amlodipin generikumok mellékhatása (lábdagadás) nagyobb mértékű, mint az originálisé.
• A lercanidipin lábdagadást okozó mellékhatása csekélyebb, de antihipertenzív hatása is az.
• Ca-antagonista okozta lábdagadás terápiája nem a diuretikum, hanem a szer elhagyása vagy csökkentése.

A diuretikum kezelés leggyakoribb hibái

• Fiatal férfibetegek ED-ja hátterében gyakran thiazid vagy spironolacton áll.
• Idős betegeknél a fix kombinációjú készítményeket emelve (megduplázva) a diuretikus összetevő emelése következtében relatív hypokalaemia és/vagy hypomagnesaemia léphet fel. Ezt az EKG-n a relatív QT-megnyúláson túl (mely jobban referál az intracelluláris-szívizom káliumszintről, mint a laboratóriumi szérumkálium-szint) gyakran kamrai ES mutatja. Az ES „gyógyítása” a diuretikum csökkentése, illetve elhagyása mellett kálium-magnézium pótlás.
• Idős betegeknél a kaliumspóroló diuretikum és a csökkent veseműködés relatív hyperkalaemiát okoz.
• Időseknél gyakran elmarad a diuretikum kezelés melletti elektrolit (Mg is!) és vesefunkció kontrollja.
• Az Amylorid comp és Amilozid B kombinációkban amiloridon kívül jelentős (50 mg) hydrochlorothiazid is van, kedvezőtlen metabolikus mellékhatásai miatt ezeke nem javasoljtak a hypertonia kezelésére. (Szívelégtelenségben indikált lehet.)
• Gyakori a helytelenül, monoterápiában adott aldoszteron antagonista (rezisztens hypertoniában, kombináció tagjaként hatásos).
• Gyakori a többfajta diuretikum (kacs és thiazid) indokolatlan együttadása hypertoniában: nincs szívelégtelenség tünete, klinikai jelei, echokardiográfiával jó systolés balkamra-funkció nem indokolja a furosemidkezelést. Ugyanakkor közismert, hogy a furosemid antihipertenzív szerként rövid hatású, melynek adása hypertoniás krízisben ajánlott.

AZ ARB kezelés leggyakoribb hibái

Együttadva ACE gátlóval nem fokozódik a hatás de a mellékhatások fokozódhatnak!

• A vérnyomáscsökkentő teljes hatás kibontakozásához egy, de gyakran két hét is szükséges, ezért nem meglepő, ha a beteg 1-2 hét után arról panaszkodik, hogy nem csökkent, sőt emelkedett a vérnyomása. Tehát ennek alapján nem szabad másik gyógyszert adni.
• A losartan és valsartan egyformán hatékony.
• Aluldozírozottság általában: súlyosabb hypertoniában a losartanból 25-50 mg nem elegendő, leggyakrabban 100-150 mg szükséges; a valsartanból 40-80 mg nem elegendő, 160-320 mg szükséges.
• Kronofarmakoterápiás adagolása nondipper típusú hypertoniában (reggel és este) hatékonyabb mint a napi egyszeri reggeli adag pl. Losartanból reggel 100 mg, este 50 mg; valsartanból reggel 160, este 80 mg szükséges.
• Az irbesartan és telmisartan maximális adagja kevésbé hatékonynak tűnik a fentieknél, különösen bizonyos generikumjaik.

AZ ACE gátló kezelés leggyakoribb hibái

Együttadva ARB-val nem fokozódik a hatás de a mellékhatások fokozódhatnak.

• Perindopril a szerző echokardiográfiás vizsgálatai szerint is hatékonyan csökkenti a bal kamrai szívizomtömeget.
• Enalapril hatékony, de aluldozírozott általában, 5-10 mg nem elegendő, napi akár 40-60 mg-ig érdemes emelni.
• Kronofarmakoterápiás adagolás szerint, nondipper típusú hypertoniában az enalapril és perindopril (reggel és este) hatékonyabb, mint a napi egyszeri reggeli adag ).
• Lisinopril és spirapril nem olyan hatékony, mint a perindopril vagy az enalapril.
• Ramipril 2,5 mg kevéssé hatékony, 5-10 mg szükséges