A betegek egyik leggyakoribb panaszáról van szó ugyanakkor e mögött ritkán életveszélyes ritmuszavar is állhat. Hangsúlyozni kell – a még mindig alulreprezentált mivolta miatt- a hypertonia kiemelkedő jelentőségét és szerepét a palpitációban. Mértékadó becslések szerint hypertonia betegség felnőtt lakosságunk közel 20-25 %-át érinti, 60 év felettieknél mintegy 50 %-ban fordul elő.
Így könnyen belátható, hogy a hypertonia kiváltotta palpitáció a leggyakoribb a palpitációk között. Ugyanakkor a hypertoniás betegek egyik leggyakoribb panasza a palpitáció .
Jelentősége
Ne bagatellizáljuk! Minden palpitációra panaszkodó betegünknél gondoljunk elsősorban hypertoniára, s végezzünk ez irányú obszervációt (gyakran nem elegendő az eseti vérnyomásmérés, mert nem talál bele az ingadozás magasabb szakaszaiba, javasolt a 24 órás vérnyomás monitor (ABPM), ez adja meg fel a fehérköpeny illetve a maszkírozott hypertonia felismerését. Ugyanakkor a palpitáció diagnosztikájában mindig törekedni kell az oki tényezők felderítésére.(ld. erről külön írásunkat a Palpitáció diagnózisa címmel). Az anamnezistől a műszeres vizsgálatokig terjedő –, következetesen végigvitt gondolatmenet megóvhat a palpitáció bagatellizálásától. Az oki tényezők feltárása után pedig, oki kezelése révén érhetünk el eredményt.
Kezelése
Nem javasolt, mert nem oki kezelés a béta-blokkoló adása, ezért valamint közismert kedvezőtlen mellékhatásai (szív erejét és, fizikai erőnlétet csökkenti, ED-t okozhat, fáradékonyság, végtaghidegség, alvászavar-rémálmok)
Hypertoniában (kardiális szövődmény nélkül) nem javasolt monoterápiában a béta-blokkoló, mert nem szünteti meg a palpitáció okát. Egyszerű logika mentén: ha szűkebb ereken kell a szívnek ugyanazon vérmennyiséget átnyomnia, ezt gyorsabb és erősebb működéssel tudja megtenni. Eredménye: palpitáció. (szakmaibban fogalmazva: a perctérfogat növelésének eszköze a szívfrekvencia és az ejektált vérmennyiség növelése). Ilyenkor a szív kvázi „lebunkózása” béta- blokkolóval (utalva ezzel a negatív inotróp, dromotróp hatásaira), nem oldja meg a problémát. A szív terhelését megszüntetni a vérnyomás normalizálásával kell. NB: közismert, hogy a béta-blokkolóknak ugyanakkor csupán csekély antihipertenzív hatása van az ACE gátlókhoz vagy ARB-hoz, Ca-csatorna blokkolókhoz vagy diuretikumokhoz képest, valamint nem előzi meg a hypertonia szövődményeit (stroke és szívinfarktus). Ugyanakkor nincs irodalmi adat az egészséges szívre adott tartós, évtizedeket át szedett béta-blokkoló – vélhetően kedvezőtlen – kardiális hatásairól.
Irodalom
- Szauder I. A palpitáció diagnosztikus megközelitése. Orvostovábbképző Szemle XIII. évf. 2/2006, 63-64
- Szauder I: Mikor ne adjunk béta-blokkolót hypertoniában? Cardiologia Hungarica, 2016,46:64-65.